Tegnap a zseniálisan intelligens lakótársamnak és a pasijának hajnal fél 1-kor jutott eszükbe, hogy mi lenne, ha nekiállnának főzni, zabálni, vagy én nem tudom mit, de az esőcseppek kopogása mellett a másik irányból a mikrót és ezt a két... (jó, majd ezt később még kifejtem) hallottam. Valahogy lementem alfába, és csak azt hajtogattam, hogy ne baszd fel magad, ne baszd fel magad, nálad kisebbeket amúgy sem szép dolog bántani, aludj szépen.
És aludtam.
Fél kilencig, amikor belém csapott a felismerés, hogy nem feltétlen pizsamában és szénboglya hajjal szeretnék ajtót nyitni a futárnak. Ha jön. És jönnie kell, mert nem akarom kihagyni ezt az órát. Nem tudtam, mi legyen, de azért szépen elkezdtem öltözködni. Fekete szoknya, harisnya, piros tornacipő, ha egyszer úgyis ilyen meleg van egész délelőtt... Aztán megszólalt a telefonom, és szinte rávetettem magam, lepergett előttem, hogy mindjárt itt a futár, és mehetek óra... és
Piktor
Hát még egyszer sem voltam ilyen csalódott, amikor ő hívott.
- Igen?
- Szia. Otthon vagy?
- Ööö.. igen...
Jézusom, mit akar? Szerelmet vall? Vagy rögtön megkéri a kezem?
- Akkor pár perc múlva becsöngetnék, és felvinném a lapokat (asszociációs lapok. legalább 1 hónapot ült rajtuk - a szerk. )
Gyanús nekem ez az ember. Ritkán vannak ilyesfajta magánakciói. Talán rájött, hogy megint eljön az az időszak, amikor baromira fogok neki hiányozni, és rá kell szánnia magát, hogy rám írjon Facebookon, ha tudni akarja, mi van velem? Előző vizsgaidőszakban is ez volt...
Zakatoló szívvel nyomtam meg a gombot a kaputelefonon, aztán még gyorsan feltettem a kávét, mert enélkül én ugyan el nem hagyom a házat! Amióta csak megvettük, imádom azt a kis kotyogóst, hogy az Omnia Silkről már ne is beszéljek...
Szokatlanul sokáig tartott neki, míg felért, a kávéról szépen el is feledkeztem, pedig nincs is rosszabb, mint mikor már kicsit égett szaga van.
- Mész órára? - kérdeztem, reménykedve abban, hogy szolgáltat rá indokot, hogy ne itthon kelljen várnom a hercegemre... vagyis a futárra.
Tépelődtem, hogy menjek, ne menjek, aztán kitaláltam, hogy legfeljebb kirobbanok óráról, ha hívnak.
- A kávé...
Utálom, hogy mindig megáll az előszobában, amikor jön hozzánk, és rá kell szólnom, hogy ne ácsorogjon már ott...
- Ez Rammstein? - csodálkozott rá a Das Modell-re, aztán szép türelmesen megvárta, amíg megittam a kávémat és befejeztem a készülődést.
Amikor megláttam, hogy ott áll az egyetem udvarán a futárszolgálat autója, madarat lehetett volna velem fogatni, rögtön oda is mentem, és megkérdeztem, hogy nincs-e nála a csomagom, és akkor itt át is venném. A bögre teljesen ép állapotban érkezett meg, míg felértünk az ötödikre épp ki is tudtam bontani, bár Piktor kulcsát is gyorsan kölcsön kellett kérnem hozzá, mert a ragasztószalag aztán tényleg nem akarta megadni magát. Legnagyobb örömömre két darab buborékfólia is volt hozzá, amit nagy élvezettel pukkasztgatok azóta is, jól jön majd akkor is, amikor a hajamat tépkedném a pszifi miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése