Örömmel jelenthetem, hogy véget ért a vizsgaidőszak legalábbis számomra biztosan. Ennek alapvetően azt kellene jelenteni, hogy innentől fogva szinte korlátlan idő áll rendelkezésemre... Próbálok újra visszatérni a blogoláshoz, ami nem lesz könnyű, ugyanis...
1. Május elején megint összekavarodtam Piktorral.
2. Az elmúlt 1 hónapban amolyan átmeneti periódusban rekedtünk, de nagyjából minden nap beszéltünk.
3. Jóformán az én agyamból élt egész vizsgaidőszakban, ez meg megint egymás kérdés.
4. Szombaton hazaköltöztem, így még szerettem volna elköszönni tőle péntek este,írtam is neki.
5. Semmi válasz Facebookon - oké, még nem látta.
6. Hívom kétszer, egy órás különbséggel, no answer.
7. Semmi válasz. Sehol. Semmire. Közben elolvasta,de olyan szépen leszarta,ahogy lehetett.
8. Kapott egy igen kellemes SMS-t, amiben elköszöntem tőle.
9. Hiába várok választ vagy magyarázatot, gyanítom nem igen strapálja magát miattam.
Nem, nem tudom benyelni. Túl sokszor játszotta már ezt velem ahhoz. Rendszerint azután, hogy összekavarodtunk. Megvontam tőle a Drive-os hozzáférést. És kapja be.
És különben is: ezt most úgy miért kellett?
