Jó ideje a blogom tájékára sem néztem, és be kell valljam, mostanáig nem is igen hiányzott. Egészen új irányt vett az utóbbi pár hónapban az életem, és azt érzem, hogy " Ez az, végre egyenesben vagyok!"
Júliusban megismerkedtem egy sráccal... Részemről kezdetben barátságnak indult, aztán ahogy egyre többet beszélgettünk, kezdtem megkedvelni, és már csak azt vettem észre, hogy állandóan hajnalba nyúlóan társalgunk. Két hét múlva ismét összejött a társaság, szülinapozás, iszogatás, de még nem jöttünk össze - nem mintha rajta múlott volna, de én őszintén elég bizonytalan voltam magamban. Újabb 1 hét múlva együtt ment koncertezni a társaság, és valahogy ő is az esélytelenek nyugalmával jött, én is úgy voltam, hogy lesz ami lesz... aztán valami megváltozott. Aznap csattant el az első csók... sőt, mit szépítsem, nagyjából az egész koncertet végigcsókolóztuk.
Datálhatnánk innen, kapcsolatunk kezdetét, de úgy döntöttünk, azért nem árthat, ha kettesben is találkozunk, mielőtt kikiáltjuk, hogy minden happy. Zsúfolt másfél heten voltam túl, visszaköltözés az egyetem miatt, stb... Viszont volt 5 üres napom, amikor csak az enyém volt az albérlet, ebből pedig 3 napot töltött nálam, de már néhány óra után világos volt, hogy klappolunk, és hogy we are officially together.
Azóta hetente találkozunk, sajnos alapjáraton 85, tanévközben pedig 160 km-re lakunk egymástól, de az átlag zsinórban két együtt alvás általában helyre teszi a kis lelkünket - már amikor álmomban nem taszigálom le az ágyról vagy épp szorítom neki a falnak. De lényeg a lényeg, hogy távolság ide vagy oda, lassan két hónapja baromi jól megvagyunk. Voltak és lesznek is még súrlódások, viszont úgy érzem mellette, hogy nincs olyan akadály, amit ne lehetne legyűrni.
