Kicsit kiruccanok a hétvégére, de azért remélem, hogy kellő időben megjelenik majd ez a bejegyzés.
Day 2: Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól
Avenged Sevenfold - Nightmare
Nem is tudom már, hány éve hallottam először, de rögtön megtetszett, és addig hallgattam, amíg el nem kezdtem megunni, így muszáj volt szétnézném a zenekar munkásságában, hátha találnék valamit, ami hasonlóan elnyeri a tetszésemet. Olyannyira sikerült, hogy már jó ideje ők a kedvenceim, és nem hiszem, hogy ez változni fog.
Day 3: Az első dal amit valaha hallottál
Republic - Szállj el kismadár
Nyilván nem az volt az első dal, amit hallottam, de ez az első, amire emlékszem is. Amikor kislány voltam, akárhányszor megszólalt valahol, apával kórusban énekeltük. Imádtam.
Day 4: egy dal amitől mindig mosolyogsz
System of a Down - Violent Pornography
Ez olyan igaz is, meg egy kicsit vicces is, na... Akkor vettem észre, hogy én is mosolygok rajta, amikor Piktor hangosan felkacagott, amikor rákezdett az énekes.
Az ilyen kérdésekkel mindig jól meg lehet fogni. Ez olyan gyorsan meg tud változni nálam... Van, hogy egy dal hetekig bérli szívem, van, hogy csak napokig. Azért választottam ezt a számot, mert baromira tetszik a szövege, és valahogy megragadt a fejemben, és gyakran azon kapom magam, hogy ezt dúdolgatom.
Itt találtam, és mivel unatkoztam, és egyébként is imádom az ilyesmit, gondoltam elszórakozom vele egy kicsit.
1. Mi van rajtad?
Egy M-es kék, kockás, hosszú szárú férfi pizsamanadrág, ami alá befér a kötés & nem feszül rám alvás közben, ami egyenesen a halálom lenne. Ehhez pedig belebújtam a metallicás fehér pólóba, ami régebben Piktoré volt.
2. Voltál valaha szerelmes?
Igen, nagyjából erről szól az egész blogom. Hogy mennyire szenvedtem attól, hogy nem viszonozza, miközben mégis azt éreztette, hogy bármikor megváltozhat a helyzet. És ez kikészített.
3. Volt rettenetes szakításod?
Soha nem volt még rendes barátom, ha csak nem számítjuk azt, amikor 10 évesen "randiztam" egy 15 éves fiúval, aki a találka végén, megkérdezte, hogy járnék-e vele, én pedig valamiért igent mondtam. Majd a következő "randira" már el sem akartam menni, de mégis egymás futottunk. A következő héten mondtam a közös ismerősömnek, aki lehetővé tette az első találka létrejöttét, hogy szakítani fogok, azóta pedig nem jelentkezett többé az úriember.
4. Milyen magas vagy?178 cm.
5. Hány kiló vagy?Tudja a rosseb... Valahol 62 és 65 kg, attól függően, hogy éppen mennyi izom leledzik rajtam. Jó az alakom, és ezzel igen sokan egyet is értenek, a kilók pedig menjenek a sunyiba, mert engem ugyan nem érdekelnek!
6. Van tetoválásod?Néha szeretnék, aztán arra gondolok, hogyha nem igen bírom a bizsut, akkor vajon hogy reagálnák a bőröm alá juttatott egyéb fém származékokra...?
7. Van piercinged?2-2 helyen van kilőve mindkét fülem, de nagyon szemezek egy Tragus (kisporc) és/vagy egy Anti Helix vs. Helix piercinggel, de valószínűleg csak utóbbihoz lesz bátorságom.
8. OTP? (Azaz kedvenc filmes/sorozatos páros)Tyrion és Shae. Olyan cukik voltak... Nem értem, mit történt, de fenntartom azt, hogy Shae azért hazudott, mert úgy érezte, elárulták.
9. Kedvenc sorozat?Trónok Harca, ez egy percig sem volt kérdés.
10. Kedvenc együttes?
Avenged Sevenfold, Halestorm, Shinedown, Muse, Three Days Grace (természetesen csak Adam Gontier-ig)... Imádom a kemény műfajokat, pedig azt mondják, nem látszik rajtam.
11. Valami ami hiányzik?
A pécsi bulik.
12. Kedvenc dal?
Ez az a kérdés, amire nehezen tudok válaszolni, mert ez nálam elég gyorsan változik.
13. Hány éves vagy?Nem titok, 19.
14. Csillagjegy?Ikrek.
15. Milyen tulajdonságot keresel egy partnerben?Először is működnie kell a kémiának. Nem azt várom el, hogy tökéletes külsővel rendelkezzen, hanem azt, hogy vonzódni tudjak hozzá. Eztán jön a türelem, és egy csomó apróság, amit sosem figyelek, hogy megvan-e, csak valahogy érzi az ember, hogy ez az, amit keresett.
16. Kedvenc idézet?"Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is." (Rejtő Jenő)
17. Kedvenc színész?Peter Dinklage. Zseniális.
18. Kedvenc szín?Fekete-fekete-fekete-fekete-fekete. És piros.
19. Hangos vagy lágy zene?Imádom, amikor már szinte zsibbad az agyam a gyönyörtől, ahogy dübörög a jó kis zúzós rock/ metál a fülembe.
20. Hová mész, ha szomorú vagy?Pécsett mindig elmegyek sétálni az Alagút felé, otthon pedig befészkelem magam a szobámba, vagy hintázom egy kicsit.
21. Mennyi ideig szoktál zuhanyozni?Rövid ideig, mert megtanultam az albérletben, hogy az én pénztárcám jár jobban, ha kevesebb a vízdíj...
22. Mennyi idő alatt vagy kész reggelente?Attól függ. Ha tudom, mit akarok felvenni, és úgy is áll rajtam, ahogy azt elképzeltem, akkor csak lefőzöm a kávét, és feldobok egy perc alatt egy kis sminket, és már kész is vagyok. Ha még ezzel sem bajlódom, felteszek egy napszemüveget, és húsz perc, maximum fél óra alatt indulásra kész vagyok.
23. Verekedtél valaha?
Verekedtem fiúkkal, még általános iskolában. A legutolsó alkalommal rászóltam az egyik fiúra, hogy ne terrorizálják a gyengébbeket, erre jól meghúzta a hajam, én pedig reflexből pofon vágtam. Az a vicces, hogy pont az igazgató előtt kaptam viszonzásul egy olyat az arcomba, hogy felrepedt a szám és elkezdett vérezni az orrom, de a delikvens megúszta egy ejnye-bejnyével.
24. Mi az ami feldob?Zene... a zene... Egy jó beszélgetés, a napsütés, egy finom pohár bor, az írás, esetleg egy jó könyv. Azt szeretem magamban, hogy szinte bárminek képes vagyok örülni.
25. Mi az ami lehangol?
Az eső, a kommunikációra képtelen emberek, a nem várt nehézségek. És ha egyszerűen nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt én kitaláltam.
26. Miért csatlakoztál a YouTube-hoz?
Hogy ne kelljen folyton összeszednem a zenéket.
27. Mitől félsz?Attól, hogy nem leszek/vagyok elég jó. Na, meg néha a sötétségtől és a pókoktól.
28. Min sírtál legutoljára?
Azon, hogy Ria nem tudott jönni a bulimra, én pedig azt éreztem, hogy nem számítok senkinek, és csak egy rakás szerencsétlenség vagyok, aki mindjárt elmegy vizsgázni és jól megbukik.
29. Legutoljára mikor mondtad, hogy szeretsz valakit?Nem tudom... Nem sűrűn dobálózom ezzel.
30. A YouTube neved jelentése?
Nagy liliom-virág.
31. Utolsó könyv amit olvastál?
Lakatos Levente - LoveClub
32. A könyv, amit most olvasol?
Fitzgerald - Benjamin Button különös élete
33. Legutolsó sorozat, amit láttál?
Beauty and the Beast
34. Legutolsó ember, akivel beszéltél?
Valaki a családból.
35. Mi a kapcsolatod azzal az emberrel, akivel legutóbb sms-eztél?Az egyik gyerekkori legjobb barátnőm, aki beugrott egy órácskára, mert erre járt.
36. Kedvenc étel?
Sajttal töltött, baconbe tekert pulykamell kukoricás rizzsel, gyümölcslével vagy egy kis badacsonyi borral, desszertnek meg mondjuk epres-túrós palacsinta.
37. Hová mennél el legszívesebben?Valami napos helyre, ahol nem csípnek a szúnyogok.
38. Utolsó hely, ahol voltál?A művközpontban, ahol találkozóm lett volna egy interjú miatt, csak éppen fél órát késett volna a nőci, így áttettük másik időpontra.
39. Bele vagy zúgva valakibe?
40. Legutóbb kit pusziltál/csókoltál meg?
Vicces, mert a legjobb barátommal sikerült összebénáznunk egy fél szájra puszit, egyik nap.
Az utolsó csókomnak nem tudom, hogy Casanovát tekintsem, vagy Piktort, akit végül... másnap a nagy zokogások és összebújások közepette megcsókoltam. Először viszonozni akarta, de aztán győzött a józan esze, és finoman elhúzta a fejét. Okos fiú.
41. Legutóbb mikor bántottak meg?
Ennyire nem tartom számon, alapvetően szeretek túllendülni a sérelmeimen.
42. Kedvenc édességed?Csoki, bármilyen mennyiségben. Vagy eper. Túróval. Palacsintába töltve.
43. Milyen hangszeren játszol?
Tanultam furulyázni, de a Még azt mondjákon kívül kétlem, hogy bármi mást képes lennék elfújni.
44. Kedvenc ékszered?
Sok-sok fülbevaló.
45. Mit sportoltál legutóbb?
Szombat óta punnyadok, tekintettel a gyötört keresztszalagjaimra. Nem túl nagy élmény így, a bikiniszezon elején...
46. Legutolsó dal amit énekeltél?
Mi is volt az, mielőtt az öcsém rám szólt, hogy fogjam már be...? "Elkéstem mégis itt vagy, korábban láttad meg, hogy a test a lábak nélkül már, sehová sem megy... Elkéstem mégis itt vagy, korábban láttad meg, hogy a kéz az ujjak nélkül már, nem érinthet meg... Nem, nem, nem, nem... Nem érinthet meg..."
47. Kedvenc csajozós/pasizós szöveged?Ne... Ez a halálom. De komolyan. Mikor szoknak már le erről?
48. Használtad valaha?Szerintem az előzővel megválaszoltam... SOHA!
49. Legutoljára mikor találkoztál/randiztál valakivel?
Most találkoztam, vagy randiztam? Egyébként elég gáz, mert sosem neveztük a kettesben való találkozásokat konkrétan randinak Piktorral, így ha ezt nézzük, csak szeptemberben volt... Ha viszont ezeket nem tekintjük randinak, akkor valamikor 16 éves koromban. Utána túlságosan lekötött a tanulás, és nem is volt kedvem találkozni csak azért, hogy leszereljek valami kanos barmot.
50. Ki válaszolja meg a kérdéseket?
Hát ki...? Én, aki van olyan hülye, és még 3:06-kor is fent ciripel. Meglesz ennek még délelőtt a böjtje, amikor apa 10-kor felébreszt...
Szeretem a kihívásokat. Valahogy mindig célt adnak az embernek, nekem pedig most nagy szükségem van erre. A melókeresés nem egészen úgy alakul, ahogy szeretném, de még reménykedem. A térdem katasztrofális állapotban van a szombati családi kirándulás óta, így a testmozgás ismét lekerült a napirendről, ami egyrészt büntetés nekem, mert imádok mozogni, és valamivel le kell vezetnem az energiáimat, arról nem is beszélve, hogy mennyivel esztétikusabban néz ki az ember lánya, ha nem löttyedt a feneke és a combja a bikiniben, rövidnadrágban. Egyelőre (!) még nem fenyeget komoly veszély, de ha 1-2 hetet mozgás nélkül kell töltenem, akkor bizony tiszta puding leszek. Arról nem beszélve, hogy imádok enni, de ha nem mozoghatom le a feleslegesen bevitt kalóriákat, akkor bizony le kell mondanom a repetáról és a nasiról is. Csak hogy tudd, kedves térdecském, UTÁLLAK!
A volt legjobb barátnőmmel nem találkoztunk, sőt egyetlen üzenetet sem váltottunk, mióta itthon vagyok, pedig már kemény 18 napja haza költöztem. Úgy különösebben nem hiányzik, csak nem is tudom... furcsa, hogy nyár van, és még csak szóba sem jöhet, ha valami programot szerveznék vele. A megszokás nagy úr, de mintha kicsit... fellélegeztem volna? Nem tudom, hogy az utóbbi hónapok tettek-e immúnissá a fájdalomra, vagy ennyire nem tud meghatni, hogy elveszítettem nyolc évnyi barátság után? Persze, sírtam az elején, épp ott, Piktor előtt, és felzaklatott minden újabb fordulat, de csak ideig-óráig. Ma is csak azért foglalkozom vele, mert úgy érzem, hogy kell. Nem azért, mert annyira kínzó a hiánya.
Ellenben Piktor... Hát nem "meglepő", hogy mindig nála lyukadunk ki? Na, ő például hiányzik. De nem úgy konkrétan a személye, igazából annyival is tökéletesen beérném, ha végre megkeresne, úgy 11 nap hallgatás után. Nem vesztünk össze, csak éppen... amit meséltem már az előző bejegyzésben is. Hiányzik, hogy nem mesélhetem el neki az apró-cseprő hülyeségeimet, hogy aztán nevessünk rajtuk egy jót, de megértem, hogy nyári szünetben nincs szüksége arra, hogy minden nap csevegjen velem. Én is szeretnék neki teret hagyni, meg úgy egy hétig fel sem tűnt, hogy nem beszéltünk, mert mindig lefoglaltam magam valamivel, csak aztán feltűnt, hogy már nincs ott a facebook-os levelezésben a szokásos helyén, mondjuk a Top 5-ben, de már a Top 10-ben sem, és már csak a 12. helyet birtokolja, ami túlontúl is szokatlan számomra. Sebaj, egy hosszú hétvégét tölthetek két barátnőm és némi alkohol társaságában, a Balcsitól egy köpésre, így gyaníthatóan könnyedén át fogom vészelni a következő öt napot, ami még vissza van a hónapból, és amíg megfogadtam, hogy nem fogom én keresni. Csak nehogy megkaparintsák a lányok a telefonomat, amikor túl sok bennünk (de leginkább bennük) az alkohol, mert történtek már érdekes dolgok, és nem szeretném, ha erre most is sor kerülne. Telefonbetyárkodás, összefüggéstelen üzenetek sora Piktor részére... Az egy dolog, hogy Ria folyton madárnak képzeli magát, és spiccesen kiül az ablakba, mi pedig kapkodunk utána, hogy ne zuhanjon ki a negyedikről, de ezúttal szeretném, ha Piktor nem tudná meg azonnal, hogy együtt bulikáztunk a lányokkal.
Egyébként az otthoni barátaimmal minden rendben, a négyesfogatunk szerencsére még mindig fix pont az életemben, ahogy a legjobb barátom, Ödön is. Imádom őket, és ők is engem...
Íme a kihívásom, ami távol tart az internettől, és lefoglal, amíg a térdemmel lábadozom... Lábadozom. Haha. Haláli.
Eredendően a könyvek töredéke szerepelt a nyáron elolvasandó könyvek listáján, de ma beszabadultam a könyvtárba, és magamhoz vettem még 9 nyalánkságot, miután két délután alatt kivégeztem a LoveClubot.
A nyári olvasmánylistám
1.Ransom Riggs: Üresek városa 382 oldal
2. Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban384 oldal
3. Ian McEwan: Vágy és vezeklés
4. Török Rezső: Vannak még férfiak
5. Linn Ullmann: Mielőtt elalszol
6. F. Scott Fitzgerald: Benjamin Button különös élete
Hetek óta nem voltam képes összehozni egy normális bejegyzést. Jó ideig a vizsgaidőszak volt az oka, de jelentem, minden vizsgámat letudtam, valahogy mégsem tudtam rászánni magam arra, hogy billentyűzetet ragadjak és leírjam, mi történt velem az utóbbi időben.
Mintha ezer éve lett volna, hogy veszekedtünk Piktorral. Így utólag elárulom, hogy arról szólt a dolog, hogy Ábel lába megsérült, és meg kellett műteni, a Magas szülők viszont elutaztak azon a hétvégén, így Piktor közölte, hogy nem tud ott lenni a bulimon. Persze, csalódott voltam, de most mit lehet csinálni, ez senkinek sem hiányzott, és mondtam, hogy akkor találjunk egy másik időpontot, amikor kettesben iszunk az egészségemre, tekintetbe véve azt is, hogy neki csütörtök délután haza kell mennie, a bulim pedig aznap este lett volna. Nagyon nem lehetett vele tárgyalni, képtelen volt normális választ adni, erre én közöltem vele, hogy nem fogok könyörögni, ha szükségét érzi, hogy személyesen is felköszöntsön, akkor tudja, hol talál. Szó szót követett, 2 napig nem is beszéltünk, csak a vizsgán futottunk össze, ott mosolygott, köszönt, de egyetlen szót sem váltottunk, mert én jóval hamarabb beadtam lapomat, aztán siettem a pályaudvarra, hogy elérjem a távolságimat, de nem tudtam megállni, hogy ne dobjak neki egy üzenetet facen, így este már beszélgettünk is egy kicsit, nyilván egyikünk részéről sem volt annyira véresen komoly ez az egész, csak mindketten baromi stresszesek voltunk, és egymáson vezettük le a feszkót.
Szóval Piktorral minden rendbe jött, jókat beszélgettünk vizsgák után, vagy facen, ha éppen úgy alakult, és kínosan ügyeltem arra, hogy ne hozzam szóba szülinapomat, beletörődve abba, hogy nem teljesül a kívánságom, hogy mindenki ott legyen, aki fontos a pécsi életemben. Az utolsó vizsgám előtt kb. 1 órával olvastam, hogy Ria nem tud itt lenni, mert bukott két vizsgán is, így muszáj volt belehúznia. Mondjuk úgy, ez betette a kaput, és ott pityeregtem, és csak azt hajtogattam, hogy meg fogok bukni, mert teljesen üres volt a fejem, és már a végkimerülés határán egyensúlyozva majdnem elaludtam a laptop felett (de azért összehoztam egy négyest a full kifejtős vizsgán - tudom, mindenki megmondta, csak én nem hittem el, hogy menni fog). Este beszélgettünk erről Piktorral, és elmondtam mindenféle hátsó szándék nélkül, hogy mennyire szomorú vagyok, amiért így alakulnak a dolgok a szülinapommal kapcsolatban. Csak írt egy :(-t, de nem is igen tudta mivel kommentálni a dolgokat. Ő nem olyan...
Később Meske felvetette, hogy nem biztos, hogy vissza tud jönni, mondtam, hogy nyugodtan maradjon otthon tanulni, már úgyis mindegy, Vikivel iszunk majd mindenki helyett. Így sikerült az ötfős bulit 2 főre redukálni, és már totál beletörődtem, Vikivel megbeszéltük, hogy felmászunk a Tettyére, és oda készül nekem még egy meglepetéssel, amire biztos nem számítok, de nagyon fogok neki örülni. Calvin Harris-t ugyan nem tudta megígérni nekem, aki szerinte gyanúsan hasonlít Piktorra, szerintem ha nagyon bele akarjuk magyarázni, akkor inkább Ábelre. De már megint nem arról beszélek, amiről szerettem volna...
Tudomásom szerint Piktornak csütörtökön délután kellett hazamennie, de azt mondta, majd még szól, ha ráér aznap, mert el szerettem volna tőle búcsúzni.
El kellett csalnom otthonról Vikit, hogy elő tudjanak a lakótársai készülni a bulira, amivel az előrehozott szülinapjukat ünnepelték. Már hat óra volt, amikor még mindig ott ücsörögtünk az elhagyatott benzinkútnál, és vártam, hogy írjanak a lányok, hogy hazaengedhetem. Aztán rám írt Piktor.
P: szia L: Szia P: mikor kezdődik a banzáj? L: Nem lesz banzáj P: nem? miért? L: Mert senki nem lesz itt. Vikivel iszunk,aztán kb. ennyi
P: hol és mikor?
L: Miért?
P: mert azt mondtad, meg akarod nézni a képem
Nagyjából az első kérdésnél elkezdtem pattogni Vikinek, hogy mit kérdezget, ha egyszer anélkül hazament, hogy akár egyetlen szóval is elköszönt volna tőlem. És különben is, már nagyjából sírtam, mielőtt megkaptam az üzenetet, mert nagyot csalódtam benne... Ha ki akar lépni az életemből, legalább ne így tette volna. Járt nekem egy búcsú, egy igazi rendes, ölelős, könnyezős, vagy amit akartok. Viki viszont azt hajtogatta, hogy biztos hogy itt maradt, biztos hogy itt maradt... és nyugodtan legyek vele, ő holnap is itt lesz, de Piktortól most tudok elbúcsúzni.
Nem bírtam pötyögni a telefonon, úgy remegett a kezem, így miután Vikivel elváltunk a házuk előtt, felhívtam. Álmos volt a hangja, ha nem az imént beszéltem volna vele, azt hittem volna, hogy felébresztettem. Igazából egyetlen kérdésre akartam sürgősen választ kapni:
TE ITT VAGY?
Igen.
Alig hallottam, mert a 6-os mellett elég nagy a zaj, főleg, ha az embert készülnek elütni, mert miért ne kaphatna zöldet egyszerre a gyalogos és az átkelőt keresztező kanyarodó sáv... btw I <3 telezöld.
Mondtam, hogy lassan hazaesem, szóval nagyjából fél óra múlva ráérek már, de inkább 1 órát beszéltünk meg, tuti ami tuti. Hazafelé azt hajtogattam, hogy ki fogom nyírni, ki fogom nyírni... De negyed óra könnyed séta után kicsit lehiggadtam, rohantam fel a negyedikre, csapzottan, lihegve fakadtam ki a lakótársamnak, hogy ezt az embert tényleg ki fogom nyírni, de ő csak mosolygott, mert tudta, hogy amint meglátom Piktort, minden rossz érzés el fog párologni.
Bevágódtam a zuhany alá, hogy lemossam magamról az egész napos rohanás okozta izzadságot, gyors smink, aztán beleugrottam egy sortba és az új menta zöld csőtoppomba. Nem bántam, hogy csak fél 8-ra jött, mert így tudtam pihenni egy kicsit és betoltam kettőt a maradék túrós palacsintából, amit még ebédre készítettem, csak éppen mire végeztem a főzéssel, elment az étvágyam.
Zakatoló szívvel nyitottam ajtót...
Imádom, ahogy nyújtózkodnom kell, amikor meg akarom ölelni. Szeretem magam kicsinek érezni, és ő azon kevesek közé tartozik, akik mellett ez megadatik nekem. Egy ideje azt éreztem, hogy már nem vagyok neki elég fontos. Talán sosem voltam... Aztán bebizonyította, hogy mégis oda szokott figyelni arra, amit mondok vagy teszek. Hozott nekem két málnás sört, mert tudja, hogy csak az ízesítettet bírom meginni, ezen belül pedig a málnás Radler a kedvencem. Hatalmas piros pont. De a Haribo-ra hogy emlékezett ő, a hatalmas gumicukor-gyűlölő... Csak nevetett, aztán koccintottunk a körtepálinkámmal és betelepedtünk az ágyamra.
- Milyen bizarr szexjátékokat játszol, hogy már megint teli vagy kék-zöld foltokkal? - szólalt meg a lábaimra mutatva.
- Nem akarod tudni... Ha tudnád, hogy milyen durvák tudnak lenni ezek a könyvek...!
- Persze, nem mondtam még, hogy mennyire szeretem a szadomazo-t?
Rátalált a hangjára velem szemben, így volt részem némi szekálásban aznap este, én viszont a csiki-pontjára találtam rá, amit hiába kerestem egész addigi ismeretségünk során. Némi "úgysem mered" kellett hozzá, hogy viszonozza, de tegyük hozzá, hogy én sokkal érzékenyebb vagyok, mint ő, így esett meg, hogy ráfordultam a kezére, hogy hagyja már abba.
- Rossz ötlet volt... - vigyorgott, aztán folytatta, de mire visszafordultam a hátamra, abbahagyta, a felsőm pedig... szépen lecsúszott. Szerencsésen megúsztam a villantást, ugyan csak néhány milliméter választott el tőle.
- Fordulj el! - szóltam rá vigyorogva, amíg a helyére igazítottam, ő pedig készségesen engedelmeskedett, addig nem is mert visszafordulni, amíg nem szóltam, hogy lehet. Vicces volt látni, hogy képes vagyok zavarba hozni.
Nem emlékszem, hogy került megint szóba Mr. Casanova és a pocsék csók...
- Emlékszel, mutattam neked. Az a magas, strici-szerű Barbie fiú.... (nem, nem akarok beszélni róla)
.
.
.
- Jó, onnan lehet megismerni, hogy magas...
- Ennyiből én is lehetnék - nézett rám komolyan.
Nem tudom, hogy mi volt az erősebb benne, a kíváncsiság vagy a féltékenység, de végül meg kellett mutatnom neki Facebookon. Haha...
Zenét hallgattunk, és felfedeztük, hogy roppant eltérő zenei ízlésünk ellenére van egy közös kedvencünk, ami
nekem nem igazán nosztalgia, mert én még meg sem születtem, amikor kijött ez a szám, ő viszont már 7 éves volt. Viszont emlékszik valaki a Blog27-re? Egy kis emlékeztető...
Egyetlen szám van, amit ha unatkozom, vagy csak elkalandozik a figyelmem, elkezdek dobolni valamin, ami általában vagy az asztal, vagy a combom, Piktor viszont egyedüliként az elmúlt majdnem 10 évben próbálta megfejteni, mi ez, így került szóba az egész. Csak mérsékelten estem hanyatt a megdöbbenéstől, amikor kiderült, hogy ismeri őket, annál is inkább, mert én voltam ötödikes tinilányka, amikor népszerűségük csúcsán voltak, ő meg már végzős gimnazista szamár.
Ugrás
Ugrás
Ugrás
Jelentősebb fejleménynek tekinthető, hogy elértem, hogy megmutassa a hátán lévő tetoválást, amihez nyilván vetkőznie kellett. Ennél a pontnál a barátnőim a fejüket verik a falba, hogy miért nem történik köztünk soha semmi, én viszont csak mosolygok rajtuk, ahogy mindig. Azért, mert barátok vagyunk, és még ha több is van néha a levegőben, az nem jelenti azt, hogy bármelyikünk is hajlandó lenne lépni, vagy hogy részemről beleférnek az extrák.
- Csinálj valami őrültséget a nyáron - súgta a fülembe, amikor hajnali 1-kor ott álltunk ölelkezve az előszobában.
Én csak hitetlenkedve néztem rá, és nevettem, aztán szokás szerint megint rám jött a menetrendszerű szófosás. Mindig ez történik, amikor elbúcsúzunk. De ezúttal viszonylag rövidre zárta, amikor egy gyengéd puszit nyomott az arcomra, amit részéről még egy, részemről pedig kettő követett.
- Majd úgyis beszélünk - mosolygott. - És ha visszajövök szeptemberben, és akkor személyesen is találkozunk.
Erre az utolsó mondatára nem emlékszem rendesen. Akkor csak annyi ragadt meg, hogy vissza fog jönni, és ennyi... De történtek dolgok. Nem részletezem, de négy tárgya nem lett meg, ami azt jelenti, hogy legszerényebb számításaim szerint is két félévet fog csúszni, ami esetében azért baromira nem mindegy, tekintve, hogy fizetősön van, és mivel neki ez már a második diplomája lesz, azon is marad.
Lassan egy éve ismerem. Nem mondom, hogy úgy mint a tenyeremet, mert szerintem még Ábel sem tud rajta mindig kiigazodni. Amikor beszéltünk erről februárban, azt mondta, ez volt élete egyik legjobb éve, és imád itt lenni velünk, de néha azt érzi, hogy nem kéne itt lennie.
És most jutottam el oda, hogy tudom, nem fog visszajönni. Legalábbis én ezt mondogatom magamnak minden egyes nap, mert tudom, hogy teljesen összetörnék, ha az ellenkezőjét hinném egész nyáron, aztán szembesülnék az igazsággal szeptember elején.
Azt mondják, az első nagy szerelemre örökké emlékszik az ember. És tudom, hogy nem lesz olyan, hogy ne emlékezzem Piktorra. De arra is készen állok, hogy örökre búcsút intsek neki. Mert ha tényleg itt hagyja az egyetemet, nem akarok azon erőlködni, hogy kicsikarjak egy-egy találkozót. Vagy ha nem is erről szólna, de belepusztulnék, ha azt kéne várnom, mikor láthatom legközelebb.
Régen voltam olyan jól most. Készen állok arra is, hogy megpróbáljam valaki mással. De amíg Ő Ő, addig kinek van bármi esélye nálam?
