Most egy kicsit hosszabb időt tölthetik itthon, hála a tavaszi szünetnek, de úgy érzem, ez jórészt úgyis tanulással fog telni.
Meg alvással...
Lehet, nem tűnik vészesnek, hogy meg amúgy is kicsit fura, hogy ezt így számon tartom, de pillanatnyilag 22 órán állok a heti alvás tekintetében, ami átlag 5,5 órát jelent naponta, és még el sem kezdődött a vizsgaidősuck. Összehasonlításképp, múlt héten szerdán álltam hasonló szinten, pénteken pedig már 40 óra környékén (miután csütörtökön egyhuzamban 12 órát durmoltam).
Valószínűleg nem segített, hogy megint a reggeli járattal utaztam, így hajnali 5-kor kellett kelnem. Tényleg fizikai fájdalmat okozott, hogy ébren kellett lennem, de meglepően szervezetten működtem, lefőztem egy kávét, az előző este bekevert adagot pedig a táskámba süllyesztettem, és semmi szükségeset nem felejtettem az albérletben. Fél 7-kor, a pályaudvaron ülve hatalmasodott el rajtam az érzés, hogy mentem elalszom, ott helyben. Aludjunk a távolságin... Na, az bezzeg nem ment!
Otthon paradicsomlevessel és palacsintával vártak, ebéd után pedig kifeküdtem a napra egy könyvvel, hogy akkor én most olvasni fogok... Haha. Nem bírtam nyitva tartani a szemem, szinte megmozdulni sem, de aludni sem voltam képes. Mire valahogy álomba kínlódtam magam, az öcsém felkeltett, hogy teregessek ki (én is imádlak cunci...), így összesen negyed óra adatott meg. Ekkor betoppant a nagymamám is, hogy rakjunk krumplit...
Rakjunk. Párszor megszédültem, de katonásan helytálltam, és közben napozhattam is. Végeztem. Aludjunk.
De apa ekkor bedobta az adut, hogy ha akarom, leverhetem pajtában a vakolatot az oszlopokról. Imádom. A legjobb meló a világon. Majd alszunk később. Igaz, hogy kicsit lenyúztam a jobb gyűrűsujjamról a bőrt, de ilyen menő már a Wrecking Ballra ütni a vakolatot...
Mindig találtam egy apró kis indokot, hogy miért jobb, ha a párna helyett a kávéhoz nyúlok. De három adag elég volt ahhoz, hogy 18 órára ébren maradjak. Most pedig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése