A sebhelyes

Igazi, vásott gyerek voltam, aztán sportolni kezdtem, e két hatás eredményképp pedig számos sérülést szenvedtem el az utóbbi több, mint másfél évtizedben.

Korán kezdtem, két évesen pont két méter magas mászókáról estem le, de akkor valahogy még tudtam, hogy kell érkezni, és az ijedtségen kívül ez egyszer semmi bajom nem esett.

1. Máig sem tudja senki, mitől van kislány korom óta egy nagyjából 5 centis heg a mellkasomon, talán az ufók...

2. Hároméves voltam, amikor segíteni akartam anyának főzni, és rátenyereltem a forró villanytűzhelyre. Nem tudom, a jobb tenyeremen melyik vonalat szakítja ketté az a kis pukli...

3. Egyszer leestem a lépcsőn, és nem szóltam senkinek, csak amikor már mindegy volt. De legalább megúsztam egy varrást... Csak nem a legesztétikusabb módon forrt össze a bőr, ennyi az egész.

4. Később egy lépcsőházi fogócska során olyan szépen pofára estem, felrepedt az állam (még mindig látszik egy picit a helye), és olyan trauma érte az alsó állkapcsomat (mint azt a fogorvos később megállapította), hogy egy-két maradandó fogam úgy döntött, inkább nem termelődik.

5. Hatéves koromban a pónitáborban sikerült egy szinte felnőtt ló méretű pacikát választanom, erről zakóztam egy hatalmasat, amikor a mezőn megbokrosodott egy felröppenő fácántól. Az eredmény egy nyílt törés, ami annyira fájt, hogy szinte sokkot kaptam, és csak üvöltöttem mint a fába szorult féreg, miközben folyt a vérem. Jó, amúgy tényleg nem lélekemelő, ha kifigyel a törött csontvég a bőröd alól, és máig meg tudom mutatni, hol bökte át. Választhattam, hogy apát hívják, vagy a mentőt, én pedig apát választottam. Egy óra múlva már a műtőbe toltak, és két fémdarabot operáltak a kezembe, amit másfél hónappal később vettek ki. Sosem felejtem el, hogy amikor felébredtem az altatásból, két Vuk nézett le rám a falról, aztán kétfejű anyám ült az ágyam mellett, nekem pedig az volt a legnagyobb bajom, hogy éhes vagyok, mert órák óta nem ettem, aztán az altatás mellékhatásaként még evés előtt sikeresen telibe hánytam anyát, a maradék pedig rám és az ágyneműre jutott. Tényleg felemelő élmény volt...

Történt mindez másfél hónappal első osztály kezdete előtt, a bal kezemmel... És igen, (két)balkezes vagyok. De újabb tételek a hegek terebélyes listáján.

6. A tesómmal történt veszekedés során a szentem úgy fejbe dobott egy tömör fakockával, amit valószínűleg inkább varrni kellett volna, mert a heg halványan még mindig látszik a halántékomnál.

7. Ezután csak a bokasérülések üldöztek rendületlenül. Negyedikben kicsit megzúzódott tesin, ötödikben leestem a lépcsőn, hatodikban a szalagjaimmal gyűlt meg a bajom, miután félreléptem kézizés közben. Hetedikben ugráltam, és rosszul érkeztem, újabb rándulás. Ezután kis szünet következett, tizenegyedikben a villamossínen vágódtam el a Délinél, utána meg a kalauz is jól megtaposott, újabb sérülés. Történt mindez egyazon, szerencsétlen bal bokámmal. Valahogy kevéssé bírja az extrém terhelést...

8. A hatodikos korom óta vannak térdszalag-problémáim, eddig csak néha kattogott, nem bírta a frontot... Aztán november végén megsérültek a keresztszalagjaim, egy szerencsétlen találkozásnak köszönhetően az előadóban a pad kiugró részeinek. Úgy kapta telibe mint az álom, utána csak hangtalanul vinnyogtam a padon, aztán a könnyeim potyogtak, amikor megpróbáltam óra végén lábra állni. Hát alig bírtam... Már majdnem zokogtam, mire felkínlódtam magam a negyedikre, annyira fájt, de leülni sem volt jobb. Az volt az egyetlen alkalom, hogy megkértem Piktort, hozza le az utazótáskámat, mert különben biztos lezúgok a lépcsőn mint a győzelmi zászló.  Sokáig tartott a gyógyulás, egy hónap után már szerettem volna normálisan használni, de ez egy elég hosszan tartó gyógyulási folyamat volt, február közepén bírtam először futni.

9. Persze itt az egyetemen is gazdagodtam egy égési sérüléssel, amikor a legutolsó rántott sajt esett vissza a forró olajba, én pedig három nagyobb cseppet kaptam. Kettő csak elsőfokú volt, de a harmadik még mindig látszik egy kis foltban. De nem lehet egy szavam sem. Vannak, akik nem ússzák meg ilyen kis égési sérülésekkel, mint én...

A felsorolás nem tartalmazza azon sérüléseket, melyek nem okoztak maradandó külső vagy belső elváltozásokat.