Nem tudom, mi történt velem. Mindig van mit mondanom. Legalábbis eddig volt.
a, Talán írjam le, hogy mennyire kiakaszt, hogy mostanában azt érzékelem, hogy csak egy hatalmas, idegesítő púp vagyok Piktor hátán, és nem teszek mást, csak idegesítem?
Megoldás: nem keresem
b, Panaszkodjam arról, hogy a legjobb barátnőm még mindig magasról leszar?
Megoldás: nem keresem
Esetleg, ha megpróbálkoznál egy-két verssel? Persze ha nincs ihlet, akkor végülis mindegy, de múltkor volt egy-kettő, melyek szerintem jól sikerültek.
VálaszTörlésTalán próbálj valami kedves emléket felidézni, amikor nagyon boldog voltál és nem volt köze a, és b, lehetőségekhez. Idézd fel az érzést, hagyd hogy átjárjon, majd próbáld betűkbe, végül szavakba önteni...
Wilk
a személyiségemből adódóan valahogy engem sosem tudtak megihletni az örömteli dolgok. fürdök bennük, amikor megtörténnek velem, de a boldogság valahogy annyira tünékeny, ellenben a nyomasztó dolgok annyira könnyen rá tudnak telepedni az emberre...
VálaszTörlés