My first kiss...

Emlékszem, egész este próbáltam finoman rávenni, hogy csókoljon meg végre. Tudtam, hogy meg fogja tenni, minden zsigeremben éreztem. Nem történhetett másképp. De nem illett volna hozzá, ha a buli közepén, tánc közben teszi meg.

Az albérletig már el sem engedtük egymást, aztán átölelt, én pedig kicsit lámpalázasan a vállába fúrtam a fejem. Beszélgettünk, míg egyszer végre összekaptam és rászántam magam, hogy a szemébe nézzek. Nem sokat teketóriázott... Emlékszem, először csak az kattogott a fejemben: csókolózom! Csókolózom! Így visszagondolva kicsit vicces, meg minden. Korábban attól tartottam, hogy nem fogok tudni mit kezdeni a helyzettel. Hát, nem mondanám... Fogalma sem volt arról, hogy nekem ez az első csókom. Valamiért megnyugtató a tény, hogy nem tűntem annyira bénának, hogy ez egyáltalán megfordult volna a fejében.

Utána csak mosolyogtunk egymásra, én pedig nem is tudom... olyan boldog voltam. Megkaptam, amire vágytam, és éreztem, hogy ez tényleg fontos volt, hogy jelentett valamit. Mindkettőnk számára. Nem is emlékszem miről beszélgettünk utána, tényleg csak arra, vigyorogtunk egymásra mint két elmebajos, aztán megint belekezdtünk.

Mint két fuldokló, akik végre megkapták, amit annyira régóta akartak...

Azt suttogta a fülembe, miközben ismét magához húzott, hogy el kell küldenem, ha azt akarom, hogy haza menjen. Nem küldtem. Eszemben sem volt... Inkább megcsókoltam. Ott álltunk a kapucsengő mellett, hajnali fél 5 volt, az egyik bácsika mégis éppen akkor ért haza a biciklijével, és igencsak az útjában voltunk a bejárat felé. Igazából baromira vicces volt az egész helyzet. Végül az ellenkező oldalon leparkoló rendőrautó vetett véget a romantikázásnak.

Amikor elváltunk, nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó csókunk...

Nyilván nem tudom és akarom teljes részletességgel leírni, hogy történt az egész, mert... épp elég nekem arra gondolni evolúciós pszichológián, miközben a szexuális stratégiákról és hasonló dolgokról tanulunk, Piktor pedig ott ül mellettem, hogy milyen helyeken kalandozott már keze, és nem csak akkor... hanem az elmúlt hónapokban.