Gyors bejegyzés - frissítve

Megint veszekedtünk Piktorral. Már tényleg nem akarok beszélni róla, de annyira fel tudja kúrni az agyamat...

Holnap lesz még egy vizsgám, aztán repülök haza pesztrálni az öcsémet, mert a szüleim elutaznak, és csak szombat este érnek haza, Kicsi pedig nem szeretné, ha a mamám felügyelné, akinek megvan az az áldott jó tulajdonsága, hogy minden létező dologba beleszól, és mindent szabályozni akar.

*

Nem bírtam tovább, és miután megnéztem a Trónok harca legújabb részét, amiben Kisujj olyan csodásan elintézi a dolgokat Lysával (nem fogok spoilerezni), megkértem Vikit, hogy inkább sétáljunk egy kicsit.

Látszik, hogy lassan itt a nyár, még csak pár napja van jó idő, de én már kétszer leégtem. Olyan csodásan nézek ki, hogy az már szinte hihetetlen. Ma fél órát sem voltam kint, csak elmentem elővételes jegyet venni, ott van 5 percre az albérlettől, aztán bátorkodtam bevásárolni, de mivel konkrétan a bolttal szemben lakom, és a konyhaablakból meg azt is tudom csekkolni, hogy mikor érdemes lemenni, ez sem igényelt olyan borzalmasan sok időt. Igazából én voltam a hülye, hogy kihasználva, hogy nincs itt Eperke, kimentem az erkélyre napozni, de persze úgy égtem, hogy nagyjából egy fél oldal bepötyögése után bejöttem, ami szintén nem sok idő, mert úgy gépelek mint egy őrült. És megint leégtem...

De legalább most nem találkozom Piktorral, hogy megint kiröhöghessen. Vagyis de, holnap a vizsgán. Még mindig dühös vagyok rá, és baromira nem hiányzik a pofája. Nyilván amikor meglátom, és rám villantja azt a szégyenlős bocsánatkérő mosolyát én menten elolvadok mint fagyi a napon. Meg akartam kérdezni, hogy áll az anyaggal, de aztán elvetettem mint ő a velem való járást. Igen, ilyeneken agyalok. Érzelmileg sok volt nekem ez az év, annyi minden történt, és mindennek a gyújtópontjában ő van, ebből pedig egyenesen következik, hogy szinte tudat alatt keresem az okokat, hogy rajta verhessem le. De akkor is felkúrja az agyamat azzal, hogy nem képes rendesen kommunikálni...