"Változtatnál az életeden?"

Azt hiszem erre a kérdésre vártam már jó ideje. 

Az embernek jó adag önismeretre van szüksége, főleg, ha pszichológusi pályára készül adni a fejét.

1. Megfordult már a fejemben, hogy nem való nekem ez a pálya. Hiszen, hogyan oldhatnám meg mások problémáját, ha a magaméval sem tudok mit kezdeni?

2. Tudom, hogy még éretlen személyiség vagyok. Hiányzik egy csomó tapasztalat az életemből, ami később majd jó szakemberré tehet. Tehetne.

3. A kétkedés azt hiszem remek dolog. Ez visz mindig előrébb.

De az eredeti kérdésre válaszolva...

Változtatnék. Szeretnék jobb ember lenni, aki nincs mindig belesüppedve a saját kis piti problémáiba. Szeretek törődni másokkal, de az utóbbi időben jóformán mindenkit arra használtam, hogy enyhítsem a saját fájdalmamat.

Most, hogy a fájdalom kezd eltűnni az életemből, kezdek ráébredni, hogy micsoda szörnyű lény voltam, és hogy mennyire önző módon viselkedtem a barátaimmal.

De mielőtt még túl szigorú lennék magammal, el kell ismernem, hogy komoly problémáim voltak. Segítségre volt szükségem. Valószínűleg nem ártott volna egy igazi pszichológus, aki segített volna kicsit rendet tenni a gondolataim között. Nyilván hamarabb rájöttem volna a megoldásra, mint így. Persze értékes tapasztalatot szolgáltatott ez a néhány hónap. Rengeteg dologra ráébredtem magammal és más emberekkel kapcsolatban is. Nem bánok semmit.

Most jól vagyok. Úgy érzem, ez most nem csak időleges. Nem merem még kimondani, hátha akkor tovaszáll. Pedig annyira jó lenne, ha kimondhatnám: NEM VAGYOK SZERELMES TÖBBÉ!

Hát mégis kimondtam. Nem tudom, kijelenthetem-e ezt egyáltalán ilyen egyszerűen. De így érzem, az érzéseimnek hinnem kell. Persze, becsaphatnak ezerszer, de még mindig én vagyok az egyetlen, aki végső soron tényleg mindig a legjobbat akarja Lenának.

~1. Valószínűleg nem az első szerelmi csalódásra adott érzelmi reakcióm fogja teljes mértékben meghatározni, hogy lehetek-e jó pszichológus. Szeretnék az lenni, de még nagyon sokat kell tanulnom az emberekről, az életről...

~2. És tényleg... 19 éves leszek, most szabadultam el otthonról, próbálok önállósodni, keresem a saját utam. Mégis honnan lenne teljesen kész személyiségem? Minden tapasztalat formál, alakít, és nem hiszem, hogy ez egyszer csak hirtelen megáll majd. Főleg nem most.