Február 14. napja sosem gyakorolt rám különösebb hatást. Eddig. Ez az első év, amikor érzem, hogy minden egyes nyálas idézettel és képpel nagyobb lesz a nyomás a fejemben, míg majd szépen eldurran és mindent beterít roppant értékes liquorom és... Lena, senki sem kíváncsi rá, mit tanultatok bioszból, lehetne, hogy visszatérjünk az eredeti témához?
Szóval Valentin-nap...
1. Nincs pasim.
2. Nem is kell.
3. Aki kellett volna, annak én nem kellettem.
4. Most jó barátom.
5. De hülyén viselkedik.
6. Megint.
7. Fel tudnám pofozni.
8. Magamat is, amiért még törődöm vele.
9. Aki tetszett legalább egy picit, itt hagyta az egyetemet.
10. Szóval mindenki csessze meg magát. Igen Cupido, te különösen!
Nem vagyok magányos. De a szingli öntudat nem melegít át, simogatja a hajamat és ölel jó szorosan magához. Nem mondja, hogy csodálatos vagyok, nem csókol meg, nem nevet rám, de még a szívem sem ugrik ki tőle. Nem érdekelnek a virágok, még a csoki sem, de ez a nap tökéletes emlékeztető arra, hogy mit történt. Megint érzem, hogy szomorú vagyok. Piktor meg is jegyezte reggel: Mik ezek a szomorú szemek?
Miattad. Minden miattad van.
És már tényleg csak a fejem fogom...
Elég rossz, ha az emberben ennyi felkavaró érzés kering és mellette még a környezetében zajló események is nehezítik. Bízom benne, hogy hamarosan jóra fordul a sorsod, de addig is csak kitartás.
VálaszTörlésWilk