2014. július 1., kedd

Nekem a Balaton...

Az elmúlt néhány napot az egyik barátnőmnél töltöttem a Balatonnál...

Hiába volt gyönyörű időnk, alig látszik meg rajtam, hogy egy teljes napot a vízparton, nem kevés időt pedig napon töltöttem, de ilyen fehér bőrrel mégis mit vár az ember... Én az északi parthoz szoktam, így nem rázott meg különösebben a 21 fokos víz, ami szerintem jó ha 19 fokos volt, de mi ebben még simán szoktunk fürdeni, tápos barátnőim viszont csak combközépig voltak hajlandóak belegázolni. Mondjuk én is csak nyakig merültem el, mert nem akartam hajat mosni.

Egyéb tapasztalataim dióhéjban: soha többé whiskey-kóla... és utálom a macskákat. Az összeset.



Mielőtt elutaztam volna péntek reggel, még hajnali fél 2-ig chateltem Piktorral. Annyit szenvedtem, hogy nem beszélünk, hogy sutba dobtam a fogadalmat, miszerint nem írok neki, majd csak júliusban. Ez volt éjfél körül, pedig nagyon is tudtam, hogy tipliznem kéne aludni, hogy fel bírjak kelni 6-kor. Tulajdonképpen majdnem összejött... Azóta még nem beszéltünk, szóval nem tudom, neki hogy jött össze a korai kelés, aztán a meló, de kettőnk közül most ő szívta meg jobban.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése