Szeretem a kihívásokat. Valahogy mindig célt adnak az embernek, nekem pedig most nagy szükségem van erre. A melókeresés nem egészen úgy alakul, ahogy szeretném, de még reménykedem. A térdem katasztrofális állapotban van a szombati családi kirándulás óta, így a testmozgás ismét lekerült a napirendről, ami egyrészt büntetés nekem, mert imádok mozogni, és valamivel le kell vezetnem az energiáimat, arról nem is beszélve, hogy mennyivel esztétikusabban néz ki az ember lánya, ha nem löttyedt a feneke és a combja a bikiniben, rövidnadrágban. Egyelőre (!) még nem fenyeget komoly veszély, de ha 1-2 hetet mozgás nélkül kell töltenem, akkor bizony tiszta puding leszek. Arról nem beszélve, hogy imádok enni, de ha nem mozoghatom le a feleslegesen bevitt kalóriákat, akkor bizony le kell mondanom a repetáról és a nasiról is. Csak hogy tudd, kedves térdecském, UTÁLLAK!
A volt legjobb barátnőmmel nem találkoztunk, sőt egyetlen üzenetet sem váltottunk, mióta itthon vagyok, pedig már kemény 18 napja haza költöztem. Úgy különösebben nem hiányzik, csak nem is tudom... furcsa, hogy nyár van, és még csak szóba sem jöhet, ha valami programot szerveznék vele. A megszokás nagy úr, de mintha kicsit... fellélegeztem volna? Nem tudom, hogy az utóbbi hónapok tettek-e immúnissá a fájdalomra, vagy ennyire nem tud meghatni, hogy elveszítettem nyolc évnyi barátság után? Persze, sírtam az elején, épp ott, Piktor előtt, és felzaklatott minden újabb fordulat, de csak ideig-óráig. Ma is csak azért foglalkozom vele, mert úgy érzem, hogy kell. Nem azért, mert annyira kínzó a hiánya.
Ellenben Piktor... Hát nem "meglepő", hogy mindig nála lyukadunk ki? Na, ő például hiányzik. De nem úgy konkrétan a személye, igazából annyival is tökéletesen beérném, ha végre megkeresne, úgy 11 nap hallgatás után. Nem vesztünk össze, csak éppen... amit meséltem már az előző bejegyzésben is. Hiányzik, hogy nem mesélhetem el neki az apró-cseprő hülyeségeimet, hogy aztán nevessünk rajtuk egy jót, de megértem, hogy nyári szünetben nincs szüksége arra, hogy minden nap csevegjen velem. Én is szeretnék neki teret hagyni, meg úgy egy hétig fel sem tűnt, hogy nem beszéltünk, mert mindig lefoglaltam magam valamivel, csak aztán feltűnt, hogy már nincs ott a facebook-os levelezésben a szokásos helyén, mondjuk a Top 5-ben, de már a Top 10-ben sem, és már csak a 12. helyet birtokolja, ami túlontúl is szokatlan számomra. Sebaj, egy hosszú hétvégét tölthetek két barátnőm és némi alkohol társaságában, a Balcsitól egy köpésre, így gyaníthatóan könnyedén át fogom vészelni a következő öt napot, ami még vissza van a hónapból, és amíg megfogadtam, hogy nem fogom én keresni. Csak nehogy megkaparintsák a lányok a telefonomat, amikor túl sok bennünk (de leginkább bennük) az alkohol, mert történtek már érdekes dolgok, és nem szeretném, ha erre most is sor kerülne. Telefonbetyárkodás, összefüggéstelen üzenetek sora Piktor részére... Az egy dolog, hogy Ria folyton madárnak képzeli magát, és spiccesen kiül az ablakba, mi pedig kapkodunk utána, hogy ne zuhanjon ki a negyedikről, de ezúttal szeretném, ha Piktor nem tudná meg azonnal, hogy együtt bulikáztunk a lányokkal.
Egyébként az otthoni barátaimmal minden rendben, a négyesfogatunk szerencsére még mindig fix pont az életemben, ahogy a legjobb barátom, Ödön is. Imádom őket, és ők is engem...
Íme a kihívásom, ami távol tart az internettől, és lefoglal, amíg a térdemmel lábadozom... Lábadozom. Haha. Haláli.
Eredendően a könyvek töredéke szerepelt a nyáron elolvasandó könyvek listáján, de ma beszabadultam a könyvtárba, és magamhoz vettem még 9 nyalánkságot, miután két délután alatt kivégeztem a LoveClubot.
A nyári olvasmánylistám
3. Ian McEwan: Vágy és vezeklés
4. Török Rezső: Vannak még férfiak
5. Linn Ullmann: Mielőtt elalszol
6. F. Scott Fitzgerald: Benjamin Button különös élete
7. Gerő Zsuzsa: A gyermekrajzok esztétikuma
8. Michael Cole: Érzelmi intelligencia
9. Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai
10. Csíkszentmihályi Mihály: Flow- Az áramlat
11. Kádár Annamária: Mesepszichológia
12. Lakatos Levente: Barbibébi
14. Sara Shepard: Pretty Little Liars
15. Eric Berne: Emberi játszmák
16. Daniel Keyes: Az ötödik Sally
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése