Tükör vagy te nekem, lelkem
Tört darabja, míg utam mutatod
Vissza, a rég veszett múltba.
Látom benned mindazt mi volt, s mi
Szép lassan hamuvá pergett
Ahogy ujjaink között a vágy langy
Hulláma tűzhányóvá gerjedt.
Megsebzel, míg markomban zihál
A kegyetlenül változó
Idő, de már csak tükrözöd, ahogy
Rubin színezi holt bőröm.
Álmaimban tán még tűnt időket
Várok, de lelkemben már csak
Gyászlepelben járok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése