Szentül hittem, hogy az élet, amit élek, a lehető legtökéletesebb számomra. Követendő példának gondoltam, szinte lenéztem azokat, akik nem úgy rendezték a dolgaikat, ahogy azt én jónak gondoltam. Azon az úton haladtam, amit a szüleim kijelöltek számomra. Útközben sokszor volt esélyem arra, hogy magam határozzam meg a részleteket, de ezek jóformán csak apróbb módosítások voltak, mintha semmit sem jelentettek volna.
Sosem tapasztaltam meg az életet igazi teljességében, és a dolgok egy részéről általuk alkottam, néha szinte teljesen kiforrott véleményt. Ahogy az egyetemen mondanánk, nem következett be nálam az indentitáskrízis, így korai zárás lett az eredmény.
Mielőtt elkerültem egyetemre, azt gondoltam, hogy sok dolgot tudok a világról, csakhogy rá kellett ébrednem, hogy ez egyáltalán nem igaz.
Amiről eddig azt hittem, fekete, kiderült, hogy szürke. Elszürkültem ezalatt a 4 hónap alatt, bár nem a rossz értelemben. Sok dolgot tapasztaltam, láttam, éreztem, és úgy érzem, sokkal komplexebben látom a dolgokat, mint azelőtt. Látom azoknak az emberek hibáit is, akiket korábban bálványoztam. Látom, hogy amit korábban egyértelműen feketének gondoltam, inkább szürke, és a fehér sem hófehér... hanem sokkal inkább szürke. Az elszürkülést sokkal inkább ebben az értelemben használnám önmagammal kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése